A vasárnapot többszörös életmentéssel kezdtük: egy hatalmas lódarazsat kellett kitessékelni a buszból, hogy nyugodtan utazhassunk.
Csíksomlyó felé utunk első részén Erzsi néni mesélt a falvakról, tájakról, híres emberekről:
- Székelykeresztúr régi neve Szitáskeresztúr volt: lószőrből szitát készítettek az itt lakók. Ezért az átutazók lovai nem voltak biztonságban, mert ha órizetlenül hagyták őket, a helyiek gyorsan levágták a farkukat. Orbán Balázs néprajztudós meg is állapította: olyan becses itt a lófarok, mint a törököknél volt, csak itt más a szerepe.
- Bözsefalván áthaladva szóba került az erdőben található Erzsébet-forrás.
- Nagygalambfalva, Kányádi Sándor költő szülőfaluja, akkora gulyával rendelkezett, hogy a falu egyik végétől a másikig ért, amikor kihajtották a teheneket.
- Décsfalván, a templom és vasút nélküli falun hamar átértünk...
- Bgözre, a vajkészítés "fellegvárába".
- Székelyudvarhelyen áthaladva Máréfalván körbesétáltuk a templomot, s közben megcsodáltuk a közel 150-200 éves székelykapukat. A fényképeken érdemes az évszámokat is keresni a köszöntömondatok mellett.
Homoródfürdőn a víz mellett kürtöskalácsból is feltankoltak a gyerekek. Pedig reggel nyolc kg kenyér fogyott el: reggeliztek és szendvicset készítettek az útra.
Szentegyháza és a Tolvajos-tető után érkeztünk meg a Gyimesi-hágón át a csángók földjére. Gyimesbükkön, a 30. sz. vasúti őrházban Bilibók Ágoston érdekes, nagy odafigyelést igénylő előadását hallgattuk meg a keleti határról, az őrház feletti ún. Rákóczi-várról, az alatta lévő 1940-es években épített bunkerről, a szemközti domb kopjafás "kerítéséről". A várrom felújítás miatt zárva volt, de a tbbi érdekességet meg tudtuk nézni.
A kopjafás "kerítés" a 64 egykori magyar vármegyének állít emléket. Ezen a dombon található az egykori gyimesi vesztegzár épületének romja. Ezt a 18. században építették, a pestisjárványok mérséklésére. Korábban nagyon nehéz volt a gyerekeknek elképzelni egy ilyen intézkedést - a mai látogatóknak sajnos friss emlékeik vannak a karanténról.
Hazafelés a szépvízi víztárózónál álltunk meg kicsit, gyönyörködtünk a tájban. Csíksomlyón délelőtt az egyházi szertartás miatt nem tudtuk megnézni a templomot, így erre most került sor. Míg a nyári zápor megpróbálta felfrissíteni a levegőt, a gyerekek a templomban megtekintették a kegyszobrot, a színes ablakokat, emlékeket.
Székelyudvarhelyen egy rekordkísérlet részesei lettünk.
A finom vacsora után hazafelé ismét elénekelték az indulót: egyre jobban megy! Most még játszanak, beszélgetnek, táncolnak, kártyáznak - szóval jól érzik magukat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése