A mai nap nagyon fárasztóra sikeredett. Dél felé indultunk, első állomásunk Kőhalom volt. A legendák szerint itt mindig volt vár, várrom, aztán megint vár. (Kőhalom). Ma egy modern felfogásban részben helyreállított várromban sétáltunk, próbáltuk elképzelni a korábban itt élők mindennapjait. A vár bejáratától a legfelső szintig sokat sétáltunk, bóklásztunk a kövek között.
Szászfehéregyháza csendes településére érkezve kicsit mozgalmassá vált az élet. A faluszéli parkolótól a kertek alatt sétáltunk be a központba, s onnan fel a település szépen felújított erődtemplomához. A templomban hűsöltünk kicsit mielőtt felmásztunk a toronyba: a lépcsősor néhol olyan keskeny volt, hogy néhol féloldalt kellett fordulni, ha nem akartunk elakadni a kiálló sziklákban. A fent elénk táruló látvány azonban mindenkit kárpótolt a kényelmetlenségért. A szalonnástorony fogalma, bemutatása érdekes gondolatokat ébresztett néhány gyerekben. (Szászfehéregyháza, erődtemplom
A település széles főutcáján végigsétálva alig találkoztunk az ott élőkkel. Bizonyára nagyobb a felhajtás, amikor Károly király (III. Károly angol uralkodó) megjelenik a településen lévő kék házában. A kis birtok borsos belépő ellenében látogatható, ha nincs itt az uralkodó.
Bár esős időre készültünk, szerencsére már a buszon ültünk Szászkézd felé, amikor egy nyári zápor ért el bennünket. Az itteni tempomban és környékén forgatták valamikor a Harry Potter-filmek néhány jelenetét. Most ennek nem volt nyoma, sajnos a templomot sem tudtuk kinyittatni. A természet viszont nyitva állt előttünk. 208 lépésre volt egy mesés kávézó, ahol erőt gyűjtöttünk a dombon álló szászkézdi parasztvár felderítéséhez. Bár láttuk, hogy ezt is éppen felújítják, az odavezető út a nagy melegben mégis örök emlék marad. Aki félútról visszafordult, eltévedt a domb aljában, s kerülővel jutott vissza a kávézóba. Addigra a kitartó hódítók is ott voltak már...
Ha már várakról szólt a mai nap, Segesvár sem maradhatott ki. Természetesen mindenki megmászta, megszámolta a diákok lépcsőjét - a számolás elég vegyes eredményt hozott.
A vacsora utáni esti túra a régi sóskúti vendégházhoz vezetett: megmutattuk a gyerekeknek, hogy 2018-ig hol, milyen romantikus keretek között táboroztak a diákok. Meséltünk a "spricc-szappan-spricc" fürdési technikáról, a nagy népsűrűségről a szobákban...
Remélem, ma senkit nem kell altatni, s már mindenki lélekben a holnapi csodákra készül!
Kedves Olvasó! Ha egy-egy mondat rejtlyesnek tűnik, először kérdezzék meg a résztvevőket, hátha többet mesélnek annál, hogy jó volt, meleg volt stb. Ha valami végképp nem érthető, bejegyzésben kérdezzék meg! Kellemes olvasgatást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése