A tegnapi hosszú út után ma "sokáig" pihizhettek a gyerekek: csak fél nyolckor volt ébresztő, s kilenckor indultunk Énlakára.
A Gagy-patak, a Küsmöd-patak és a Kis-Küküllő völgye a sokféle zöld színű dombbal, erdővel, legelővel csodás látványt nyújtott.
Énlakán már várt bennünket a templomot bemutató néni. Mindenki figyelmesen hallgatta az épületről, a faluról, a helyi népszokásokról szóló ízes történeteit. (Kedvcsináló: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89nlaka, https://visitharghita.com/hu/places/enlaka).
A látogatás végén az egész csapat kipróbálta, milyen lehetett a fiúk karzatáról végighallgatni egy istentiszteletet.
Az egyik szomszédos hegyoldalon beazonosítottuk a helyiek időjósló kövét: ha fehér, szép idő lesz, ha szürke, akkor esős. Most éppen egy felhő árnyéka vetült rá, így inkább nem kértünk a jóslatból.
A bözödújfalui emlékműnél a gyerekek nehezen képzelték el, milyen lehetett a falu elárasztásának idején ott élni, elhagyni a falut. A jelenlegi hatalmas víztározót megkerülve haladtunk tovább Székelyvéckére.
A falu szélén vezetett fel az út a kálváriához. A lankásnak ígérkező domboldal hamarosan meredekké vált. A kezdeti ijedtségen hamar úrrá lett a versenyszellem: a fiúk egymással versenyezve szaladtak fel a kápolnához, a lányok egy része pedig követte őket. Kiváltságosoknak járó kilátás és élmény fogadta a bátrakat, s még a harangot is megkondították (https://www.terjhazavandor.ro/szekely-kalvaria-szekelyvecke/) - nem sokkal 12 óra után voltunk, biztosan hiányolták a déli harangszót :)
Hazafelé a körispataki szalmakalapmúzeumban a kalapkészítés rejtelmeibe kaptak betekintést, külnféle kalapokat próbálhattak fel.
Vacsora előtt kaptak egy kis szabadidőt Székelykeresztúr felfedezésére, majd este a szálláson volt lehetőségük közös játékra, énekre, táncra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése